Tapasztalás másképp

IZZASZTÓKUNYHÓ

Egy hétvégi elvonulás Hollóval

NEM COACHING, HANEM…

ÉLET ÍRTA MESE...

Izzasztókunyhó – Egy hétvégi elvonulás Hollóval

Közel egy hónapja volt, de olyan, mintha már ezer éve lett volna. Minden egyes nap olyan, mintha egy külön világ lenne. Mintha minden nap megfordulna velem a föld, és közben ezer év telne el.

Az agyam nem akar visszaemlékezni, érezni, hogy mi zajlott le akkor. De most itt vagyok én. A lelkem próbálja leírni azt ami bennem van/volt.

Már egy fél éve szerettem volna elmenni egy izzasztókunyhó szertartásra, de tavasszal nem jött össze, lehet most így volt itt az ideje. Nem csak egy egynapos programként hanem teljesen elmerülve a jelenlétben 2,5 napon keresztül. Olyan emberek társaságában, akikkel könnyű volt önmagam lenni. Nem kellett eltitkolnom semmit, arról beszéltem, amit a szívem diktált.

Olyan volt, mintha világgá mentem volna, közben csak 40 km-e voltam itthonról Zebegényben a Naptanyán…

Az izzasztókunyhó az egyik legerősebb tisztító szertartás, mind szellemi, mind pedig testi-lelki síkon. Olyan, mint a szülés, vagy egy újjászületés. A folyamat minden egyes pontjának/részének megvan a miértje. Az, hogy ki mit él át, hogyan hat rá a meleg, a pára, a sötétség, a zene, teljesen egyéni. Minden kunyhó más. Ez a hétvége számomra egy teljesen új és ismeretlen tapasztalatokkal és emberekkel teli, csoda élmény volt.

ÁLTALÁNOSSÁGBAN AZ IZZASZTÓKUNYHÓZÁSRÓL

Az izzasztókunyhó (cserga) egy gyönyörű tisztító szertartással, a magyar, az indián, és a világ sok táján fellelt hagyomány gyökereivel.

A kunyhó történetének kezdete a múlt homályába vész. Annyi azonban bizonyos, hogy használták Észak-Ázsiában, Észak-Európában és az Észak-amerikai területeken egyaránt. Sok helyen fennmaradt a mai napig is, különböző formákban (Inipi, szauna, török fürdő, stb.). Több népcsoportnál megfigyelhető tisztító, illetve beavató szertartásként való alkalmazása. Hérodotosz leírása szerint a gőzkunyhóban a szkíták kendermagot szórtak izzó kövekre, s közben nagyokat kurjongattak. A gőzfürdő, a kenderhasználat és a kurjongatások egy időben való, együttes használatának nem lehetett más célja, mint a révülés, kapcsolattartás a szellemekkel.

Valószínűleg őseink is használták az izzasztó kunyhót, de sajnos, hazánkban az 1000 éves kereszténység eltüntette a nyomok nagy részét. Az inkvizítorok által leírt táltos perekben találunk róluk említést, mint a táltosok által használt egyik gyógyító technikáról. A ma alkalmazott kunyhó szertartásaink menetét a síksági indiánoktól kellett visszahoznunk, hiszen náluk maradt fenn az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra hagyományozott tudás.

Az izzasztó kunyhó szertartás alapja a két tiszta energia, az égi (férfi), és a földi (női) energia együttes megélése, egyesítése.
”A víz, a tűz, a föld és a kövek ereje hozzásegít, hogy egyesüljünk a természet végtelen egységével és megtaláljuk helyünket a világban. Minden csepp izzadság gyógyír Földanyánk számára.”
A kunyhó Földanya méhe, jelképezi az anyaméhet, a vajúdást, a születést. A kunyhóban eltöltött 2 óra szentsége nagyon sok testi, lelki fájdalomtól szabadít meg.
Az izzasztó kunyhó az egyik legerősebb tisztító szer, mind szellemi, mind pedig testi-lelki síkon. A kunyhó egy ősi rituálé temploma, amely a megtisztulás szimbóluma a természeti népeknél. Szellemi és lelki síkon lehet „testelhagyásos” élményt szerezni, „utazni” és „kiizzadni” a problémákat magunkból. Fizikális szinten pedig nagyon jól lehet a kunyhót méregtelenítésre, fogyasztásra, vagy teljes felfrissülés elérésére használni.

AZ ÉN MEGÉLÉSEM

Minden „kunyhózásnak” lehet adni egy célt/szándékot, így én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a két szándékot is megfogalmazhattam, mert két szeánszon vehettünk részt a hétvége során. Elmondhatom, hogy péntektől vasárnapig, bejártam egy belső utazást.

Ami látható valóságban történt: volt lehetőség napon sütkérezni, beszélgetni, pogácsát eszegetni, közösségben hangolódni az első kunyhómra, átélni, megélni, tisztulni, tisztábban látni, pihenni, beszélgetni, sétálni.

Majd szombaton kunyhót szétszedni, újat építeni, kora este újra elmerülni a sötétségben, és a tényleg égető forróságban. Átélni annak az élményét, ha tényleg a középpontodba tudsz maradni, akkor „minden rendben van”, még a legnagyobb forróságban is. Rájöttem, hogy ez a kunyhó engem nem fog megsemmisíteni, halálos sebet már régen megkaptam, ez most a szétválogatás, az apró darabkáim újrarendeződésének az időszaka van, még ha sokszor nem is így élem meg. Nincs már dráma, csak az van ami van. Ami volt, elmúlt, már nincs többé.

Érdekes módon a kijövetel volt mindkét este a „parám”, bele ne essek a forró kövek közé, úgy tudnám megfogni, mint a megszületés előtti pillanatot. Kikapaszkodás! Felálltam, csurom vizes voltam, csodás volt a parázs látványa. Teljesen természetes volt az egész folyamat, megérkezés érzete volt bennem. A tűz mellett állva éreztem, hogy jön fel a fájdalmas érzés újra ami a sötétben. Letérdeltem a földre, és lehajoltam, minden érzelem feltört akkor. Egyszerre jött fel a szomorúság, az öröm, megengedés, emberek, életesemények, pillanatok.

Megérkeztem! Felálltam, felnéztem az égre, körülvettek a fák! Meglátva a fákat, csak nevetni tudtam, mintha minden egybe állt volna egy másik síkon. Fa a „logo”-m, valamiért ez hívott anno és ez is maradt mindig. Eszembe jutott a fák titkos élete könyv, amit Timik balatoni nyaralójában már kétszer is elkezdtem olvasni. A fák is kommunikálnak, együtt léteznek. Mi is, csak nem látjuk még be, hogy így létezünk. Ennyi amit most szavakba tudok önteni, lehet később lesz más, de azt tudom, hogy érdemes volt elmenni, és új dolgot tapasztalni.

Hála!