KI VAGYOK ÉN?

Az egyik legkorábbi emléke, hogy FÉL és izgul és szorong, és csomó megfelelési kényszere van mások és a világ felé.

A másik oldalam pedig az örült vadóc, szüleinek örök ellentmondó harcoló én, aki mindig akar valamit csinálni, aki az apukájával megy bringázni, hétvégente  kis mini túráikat tesznek Szlovákiában és a nógrádi dombokon.

Az aki el van merülve a kis világában,tanul , olvas mindenféle fura könyveket, cd-ket rendel olyat amilyet még az eladó sem ismer és nem sok ember hallgat és ezzel párhuzamosan éli világi életét és bulizik és megy jobbra-balra.

Egyszerre munkált bennem az élet és a félelem legyőzése iránti vágy mindig!

Sokáig csak éltem a kis normális hétköznapi felnőtt életemet. Munka, telekvásárlás, házépítés, utazások, találkozók, színház, mozi. (Oké, ezek is álmaim része voltak.) De tudom, hogy mindenkiben ott dolgoznak a vágyak és bennem is ott munkált! A sok célom közül az egyik volt, még mielőtt gyerekem lesz, megcsináljam az én nagy álmom is!

ÍGY NÉZZÜK MEG, MI VAN A KÉP MÖGÖTT?

Ez a kép az egyik nagy-nagy álmom beteljesítése alatt készült még 2012-ben, útban Frinzébe!

Itt éjszakáztunk sátrunkban a szőlőtulajdonos engedélyével! Teljesen ki voltam purcanva!

A történet röviden. Adott egy álom. Nagyon bringatúra, csomaggal. Amiből célt faragtam.

Szentgotthárd – Firenze kerékpárral, éltem társával

És épp az álmomat élem már csak 100-150 km választott el minket Firenzétől, amikor a sejtés és érzés, hogy miért is vagyok fáradtabb a tekerés alatt, mint normálisan kellene bizonyosságot nyert.

Ádám a kisfiúnk, már ott volt a hasamban! Velünk utazott, csak úgy jött, hirtelen, mint egy csoda! Egyszerre minden beteljesült.

Nekem ez is egy példa arra, hogy bármi vagy minden sikerülhet, és abban tudlak támogatni az életedben, hogy elérd, vagy megold az ami épp a nehézséget itt és most. Ami neked fontos. Nem kell hozzá világgá menni. Csak pici lépéseket tenni.

Ma is olyan vagyok mint TE az élet küldött már sokszor a padlóra, a feladat, hogy felálljunk és megtaláljuk a mi utunk!